Világítsunk csupasz vakuval!

2012-10-26 ,
empty image
empty image

Egyre többet kisérletezgetek mostanában ezzel a “technikával”, amiben igazából nincs semmi nagy ördöngősség, csupán annyi, hogy kicsit ki kell nyitni a látókörünket, és elvetni azt az alapgondolatot, amit minden eddigi portré világításról szóló olvasmányunk tartalmazhatott, hogy a vaku és a modellünk közé bizony kell tennünk valamiféle fénymódosító eszközt(pl. Beauty dish-t,softboxot, ernyőt, stb.) hogy a fényt lágyabbá tegyük, ezáltal “előnyösebb” világítást érjünk el az alanyunk számára. Ez azonban nem mindig igaz. Van akiknek jobban áll a kicsit keményebb fény. Vannak képek, amik pont attól jók, hogy keményebb fényt használtak, így karakteresebb lesz a világításunk, meghatározóbbak és mélyebbek lesznek az árnyékaink, amik kifejezetten jók, ha a fényről van szó, ugyanis a fényt az általa meghatározott árnyékok nagyban jellemzik. A lényeg, hogy mindezt úgy használjuk, hogy az éles árnyékaink valóban jó hatással legyenek a képünkre, ne pedig a hibáit emelje ki az alanyunknak. Szóval ha még kemény fények esetén is szép arcbőrt szeretnénk elérni, először is fel kell készülnünk, hogy többet kell retusálnunk, viszont már “in camera” módszerrel is kaphatunk szebb eredményt, ha olyan modelleket használunk, akik már eleve nagyon szép, szinte bababőrrel rendelkeznek. Arra ugyanis akárhogy világíthatunk, mindig szép lesz. Itt pedig pont ezt fogjuk kihasználni. Jah, majdnem elfelejtettem, nagyon jó smink is kell, minél mattabb alapozóval, hogy a vaku ne tükröződjön vissza az arcbőrön, amire nagyon nagy az esély, ha nem használunk matt sminket.
Sokan egyébként öregembereket is szeretnek kemény fényekkel megvilágítani, de ott pont az ellenkezőjét próbálják elérni, mégpedig azt, hogy kihangsúlyozzák a ráncokat és egyebeket az arcon.
Egyébként ha megnézitek, jelenleg nagyon nagy divat lett a kemény fénnyel világítás, lassan már ugyanannyi ilyen módon megvilágított divatfotót látunk, mint a már megszokott ernyőkkel-softboxokkal bevilágított fotókat. Egyébként az egyik extrém képviselője ennek az irányzatnak Terry Richardson, aki konkrétan pár centire teszi a vakut az objektívtől, majdnem mintha a váz tetején lenne, és egyetlen rendszervakuval világít. Természetesen vannak sokkal jobban kidolgozott képek is, mint az ő képei, de az ő stílusa egyébként is ilyen “nyers” és nem bonyolítja túl a dolgokat, de mindegy, most csak a világításról beszéltünk, a többi dolog most nem érdekes, márpedig nagyon sokat lehetne még beszélni Terry-ről, de ezt ne itt tegyük meg…:)

Már néhány poszttal ezelőtti írásomban is láthattatok egy képet, amit teljesen csupasz vakukkal világítottam meg(na nem mintha a régebben nem csináltam volna ilyet, de azokat inkább kültéri körülmények között tettem, nem pedig stúdióban, és nem konkrét arcképen). Azon a képen több vakuval világítottam, és nem teljesen azt mutatja,amiről beszélni akarok, szóval itt van még pár kép a kísérletezéseim közül, amik már teljesen ezt a nyers, egy darab csupasz vakus módszert hirdetik.
A képeken ugyanaz a Rácz Berta Sára nevű hölgyemény szerepel, mint a korábbi linkelt képen:

    

Bónusznak pedig beteszek még egy képet csakúgy:

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .