Nikon Z 7 teszt

2019-06-03 ,

Ismét nagyobb, hosszú teszt következik, ezúttal a Nikon Z 7-ről.
Nyakunkon a tükör nélküli forradalom, az egyik legfontosabb fényképezőgép gyártó márka, a Nikon is kihozta az új tükör nélküli rendszerét, és mivel most a dslr-ek utáni korszakban mindenki új bajonettel indul, így érdemes körülnézni minden gyártó háza táján, ugyanis akármilyen márkájú DSLR rendszerről jövünk, a MILC-eknél az új bajonett és az újabb technológiák miatt újra kell kezdenünk az objektív gyűjtögetést.
Kipróbáltam tehát a Nikon Z 7-et, a Nikon Magyarország jóvoltából három hétig nyúztam a kicsikét, és bár az egésznek kicsit előítélettel indultam neki, a végére nagyon pozitívan csalódtam benne, és szomorúan adtam vissza. Eléggé elnyerte a tetszésem ez a gép!

Fogás,

Kicsit féltem a Nikontól, hogy kényelmetlen lesz, hiányozni fog-e a portré markolat, mennyire más a kezelés, a gombkiosztás a DSLR-emhez képest, de ezeket viszonylag gyorsan megszoktam. A gép fogása nagyon kényelmes, kifejezetten előnyös, hogy a váz magasságától egy “lépcsőfokkal” magasabban helyezkedik el a markolat, így jó stabilan, kényelmesen lehet tartani a gépet. Sok teszt a legjobb fogású gépnek hozza ki a Nikon Z 6-ot és Z 7-et a mostani MILC gépkínálatból, és ezzel teljességgel egyet tudok érteni. Fogdostam a Panasonic S1-et is, az már nekem túl nagy, a Sony markolata túl pici, az emberek 90%-ának beakad az ujja a markolat és az obi közé, a Nikonnál viszont minden pont rendben van.
Maga a Nikon Z 7 relatíve pici és könnyű, így eléggé kényelmes vele a munka, végignyomtam vele egy 14órás fotózást, és nem fájdult meg tőle sem a hátam, sem a nyakam, a portrémarkolattal és nehéz obikkal felvértezett DSLR-emtől mindig meg szokott fájdulni.

Kezelés

Mindig is furcsállottam az expógomb melletti bekapcsológombot, viszont használat közben meglepően jó, nagyon előnyös, sokkal jobb mint a Canonnál, ahol random helyekre vannak elhelyezve a bekapcsológombok, tök felesleges helyet foglalva a váz gombkiosztásán, ráadásul legtöbbször nem is kézreeső módon.
A képek visszanézésére és főleg törlésére is nagyon tetszik a Nikonos módszer, ellentétben a Canonnal, Fujival és társaival, ugyanis itt ha törölni szeretnénk egy képet, akkor megnyomjuk a törlés gombot, és amikor megkérdezi, hogy törölni szeretnénk-e, akkor nem kell egyet tekerni a tárcsán és rányomni az OK gombot vagy megnyomni egy nyílgombot és úgy okézni, hanem egyszerűen elég csak megnyomni a törlés gombot újra. Szóval dupla gombnyomással gyorsan tudunk törölni képeket, amikor a gépen előválogatunk.

Számomra az egyik legkellemesebb meglepetés volt az érintős, kihajtható kijelző és annak minősége. Kezdjük ott, hogy remek minőségű kijelzőt kapunk, azt hinnénk, hogy ez manapság már alap, de sajnos nem igaz, ugyanis a Sony például sokkal rosszabb megjelenítésű kijelzőket rak a gépeibe még mindig. A Nikon és Canon mindig kiemelkedő minőséget rakott a gépeibe, és ez itt is megmutatkozik. DSLR keresőhöz szokott fotós nem is érti milyen jó csak simán kényelmesen a kijelzővel fotózni.
Viszont az érintésvezérlés szerintem sokkal jobb mint a Canon eos R-ben. A touch to focus is sokkal jobban használható, és ellentétben a Sonykkal, itt a menüben is simán mászkálhatunk érintéssel, ami jó megoldás és kényelmes.
Ja még egy dolog a könnyű kezeléshez, ami nagy game changer szerintem, hogy az objektív fókuszgyűrűjére ráprogramozhatunk bármit. Ez viszont nem olyan esetlenül bénán működik mint a Canon RF obiknál a control ring, hanem rendesen ahogy elvárjuk. Ráprogramoztam az expozíciókompenzációt, és AV módban úgy változtattam a kép sötétségét-világosságát, mintha Lightroomban húztam volna az expócsúszkát. Nagyon lágyan fut a fókuszgyűrű és nagyon jó vele állítani ezt, bármelyik fotós kollégának mutattam, mindenki el volt tőle ájulva és megkérdőjelezik, hogy basszus ilyen más márkánál miért nincs? Még manuál módban is ha auto-ra állítottam az iso-t, ott is tökéletesen tudtam húzni az expót anélkül hogy a záridőm vagy a rekeszem változott volna. Ez a funkció az új Nikon rendszerben szerintem az egyik legjobb dolog!

Bizony a Canonnal ellentétben van joystick is, a Nikon nem próbálta meg újra feltalálni a kereket, csak lerakott az asztalra egy jó fényképezőgépet egy nagyon átgondolt gombkiosztással. A joystick magas minőségű, nem érzed, hogy 2 hét használat után kitörik, és a gombok nyomáspontja is pont olyan amit elvársz egy profi géptől. A billentyűk olyan szinten át vannak gondolva, hogy a Nikon a design során arra is figyelt, hogy minden billentyű más méretet és nagyon picit más nyomáspontot kapjon, ezáltal egy idő után vakon is kezelhető a gép, mert kiismerjük a különböző gombokat.
Az AF-ON melletti DISP gomb például kicsit keményebb nyomáspontú, mert fényképezés közben nem használjuk, az AF-ON gomb viszont puhább, mert sűrűn használhatjuk, és könnyebbé teszi a gombnyomást, ráadásul jobban és más módon emelkedik ki váz síkjából, így jól kitapintható kényelmesen kézreáll. Én erre egyébként a 100%-os zoom funkciót programoztam ami tökéletesen működik. Be lehet állítani, hogy 100%-ba bezoomoljon a fókuszpontra amit beállítasz, ott fókuszálsz egyet, és egyből látod hogy élesre állt, majd simán kattintasz és megvan a szép éles képed.
Az i gomb is más nyomáspontot és méretet kapott, az ok gomb is picit kisebb, és a nyolc irányú kontrolgombok alatti Menu gomb is picit nagyobb méretű mint az alatta lévő sorozatkép állító gomb. De hogy azt az egy csoportban lévő 4 gombot is ki lehessen tapogatni összetévesztés nélkül, ezért a Zoom+ és Zoom– gombok közé beraktak egy elválasztót, és ezeknek a gomboknak a mérete ugyanakkora, egy picit kisebb mint a Menu gombé. Plusz nagyon jó pont, hogy az EVF kiemelkedésének az oldalán van egy dedikált gomb az EVF és a kijelző közti váltásra, így nem kell egy beállítható funkciógombot elpazarolnunk erre, mint mondjuk a Sonynál. Az a gomb meglepően tökéletes helyen van ott, és tök jó lenne ha más gyártók is tennének oda egy gombot ami csak ezért felel. Senki más nem csinálja ezt tudtommal pedig tényleg nagyon logikus.
Szóval minden részletesen meg lett tervezve ezen a gépen, azért látszik, hogy nem ma kezdte a Nikon a fényképezőgép gyártást.

Érintőképernyő

Az egyik legnagyobb felfedezésem az érintőkijelzővel kapcsolatosan akkor volt, amikor egy közös kirándulás kapcsán odaadtam a barátaimnak a fényképezőgépet, hogy fényképezzenek ők is vele. Ekkor jött a felismerés, hogy a régi DSLR-emmel mennyire bonyolult volt fényképezni, és mennyire magyarázni kellett mindig a laikusoknak, hogy hogyan is kell vele fotózni. Középső fókuszpont, azzal fókuszálsz, félig lenyomod, átkomponálsz, egy hatalmas szívás volt az egész. Liveview-val való fotózásról meg ne is álmodj, mert annyira lassú és kínlódós. Ezzel szemben a Z 7-et elég volt csak maguk elé tartani, a gépet AV módba raktam, a fénymérés nagyon jó, és csak annyit mondtam nekik, hogy érintsék meg ott ahol élesnek szeretnék a képet, és a gép magától befókuszál és a képet is elkészíti. Pont mint a telefon. Elvégre 2019-ben vagyunk, egy ilyen drága fényképezőgéptől is ugyanúgy elvárhatóak ezek a funkciók mint egy iPhone-tól. Ez tényleg teljesen jó módszer a fotózásra, amikor laikusok kezébe adjuk a gépet, de még profiként is sokszor kényelmes így fotózni, ha azonnal a képkeret egyik végéből a másikba szeretnénk rakni a fókuszpontot. Emellett iPhone-oknál már a nagyon hosszú és gyors sorozatkép módhoz is hozzá vagyunk szokva, egy telefon ténylegesen képes addig csinálni a képeket ameddig nyomva tartjuk az expógombot. Az én DSLR-em bufferje 13 kép után betelik, szóval nagyjából 2-3 mp-ig lehet vele sorozatképben fotózni, a Nikon Z 7 viszont jó hosszan ki tudja tartani az 5kép/sec-et folyamatos fókusszal, köszönhetően a gyors XQD kártyának. Néztem, ahogy a barátom kb 10mp-ig nyomta vele a sorozatképet, és neki ez teljesen természetes volt, mert hozzá volt szokva a telefonokhoz, én viszont meglepődve láttam, és csodálkoztam rajta, hogy úristen mennyire jól bírja a Z 7 ezt a sebességet.
Az XQD annyira gyors, hogy a 45 megapixeles képek úgy száguldanak a kártyára, hogy teljesen olyan érzésem van mint amikor 21megapixeles képekkel dolgozok CF kártyákra. Egyszerűen fel sem tűnik, hogy mekkora képekkel és fájlméretekkel dolgozunk, mert nagyon gyors ez a kártya formátum. Cserébe viszont sajnos eléggé drága mondjuk egy SD kártyához hasonlítva, és kártyaolvasók közül is csak kevés támogatja még.

EVF

Minden DSLR-ről MILC-re váltó mumusa. Az optikai kereső ellensége, maga a sátán, az EVF, vagyis az elektronikus kereső! Amikor már minden érv elfogyott a MILC-ek ellen, akkor egy igazi DSLR harcos előveszi az ultimate érvet, hogy az EVF azért mégsem olyan…
Nos, az a helyzet, hogy én 11 évnyi DSLR-es fotózás után erre az EVF-re azt tudom mondani hogy nekem ez jó lesz. Az általam korábban próbált gépeknél mindig volt valami bajom, egyedül a Canon R-nél éreztem még, hogy jól sikerült az EVF, azonban a Sonynál, Fujinál, sőt még a Leica SL-nél is azt éreztem, hogy sokkal gyengébb mint ez az EVF.
Szóval igen, ez a kereső pontosan ugyanolyan jó mint a Canon R keresője, és ezzel a Nikon és Canon bizony pont mint a kijelzőkkel, magasan uralják a piacot. A többi márkának sajnos jelentős lépéseket kell még megtennie, hogy erre a szintre jusson. A kereső nem hogy nem rossz, hanem azonnal, 1 perc alatt megszokható, brutál éles, reszponzív, sosem laggol, sosem lassul le a képkockafrissítés sebessége, sötétben is tökéletesen működik, szóval minden szempontból fullos. Konkrétan sötétben az elektronikus keresővel sokkal többet látsz mint optikai keresővel. Az EVF felnyomja az érzékenységet hogy láss is valamit, így amíg egy DLSR-en csak a totál sötétséget látod, addig az EVF-el egy teljesen szép tiszta világos kontrasztos képet látsz. Nekem bejött, és nem fárasztotta a szemem sem, mint néhány embernek.
Az egyedüli problémám, ami sajnos eddig minden MILC jellemzője, az az, hogy az EVF és a kijelző nem ugyanaz, nincs “összekalibrálva”, emiatt fényerőben kicsit mást mutatnak, ami kicsit elbizonytalaníthatja a fotóst, mert ugye nem tudhatjuk, hogy melyikre hagyatkozzunk. Sajnos ez minden MILC-nél eddig így volt, hogy az a két kijelző egy picit mást mutat. Nagyon pozitív viszont, hogy például a Sonyval ellentétben ez alapból éles és teljes felbontású képet mutat, nem csak kép visszajátszásnál. Próbálgattam, hogy hogyan néz ki a normál kereső mód és a képvisszajátszás minősége, és én nem nagyon láttam különbséget.

Autofókusz

Elkérkeztünk az egyik legfontosabb témához, az autofókuszhoz, bizony a legtöbbször ez a legnagyobb indok a DLSR-ről MILC-re váltásra, ugyanis a MILC-ek sokkal pontosabban képesek autofókuszálni a DSLR-ekhez, képest, mert az AF magán a szenzoron történik, a DSLR-eknél pedig egy külön AF szenzor felel az autofókusz pontosságáért, aminek a síkja sokszor elcsúszhat a valódi képérzékelő síkjához képest. Ezt kell kalibrálgatni a DSLR-eknél, és ez az ami sosem lesz képes olyan szintű találati arányt produkálni mint az újabb MILC-ek. Tömören röviden azt tudom mondani hogy az AF brutális, és teljesen elmegy a kedve az embernek a DSLR-es fotózástól ezután. Nagyon pontosan fókuszál a Z 7, egy forgatáson fotóztam vele BTS és promó fotókat, és 1673 képet hoztam haza, képválogatásnál egy idő után már bele sem nagyítottam a képekbe, mert mindegyik éles volt, felesleges volt megnézni…DSLR-nél jó ha a képeim 50%-a élesre sikerül…Szinte végig 1.8-on fotóztam a kapott natív obikkal(35-ös és 50-es), és tényleg talán 2-3 out of focus kép lett, de az sem a gép hibájából. Amikor wide módban használom, és arcok lesznek a képen, akkor elég csak felemelnem a gépet, tökéletesen érzékeli az arcokat, mindig azonnal fókuszt talált. Amikor barátokkal mentünk kirándulni, akkor is nagyon jól jött ez, mint mondtam korábban, már nem kell magyarázgatni a középső fókuszpontot, egyszerűen hiba nélkül érzékeli a gép az arcokat és kész…Ha az új firmware-el a szemkövető fókusz is ilyen jól működik akkor az remek hír lesz a Nikon Z 6 és Z 7 vásárlásán gondolkodók számára. De már a teszt alatt is az arcra fókuszálást a Nikon okosan oldotta meg, nem úgy mint a Canonnál, ahol hiába érzékelte az arcot, inkább mondhatjuk, hogy a fejre fókuszált, és nagyon sokszor a fül vagy a haj lett éles, az arc a szemekkel, orral, szájjal együtt pedig teljes homály. Szerencsére a Nikon tök jól megoldja ezt és így a 3 hét alatt ez nálam jól működött.
Főként AF-S-ben használtam, tehát nem követő módban, de ez csak az én precíz fókuszálási szokásom berögződése, egyébként próbálgattam a követő módot is, az is eléggé jól működik. Annyi negatívum van, hogy wide módban van egy olyan plusz mód, amikor az ok gomb megnyomására egy kis kocka lesz a keresőben, amit ha a témára irányítunk, onnantól elkezdi követni. A baj csak az, hogy miután lenyomjuk az expógombot, a négyzet nem áll vissza középre, csak akkor ha az ok gombot újra megnyomjuk. Így elméletben minden fotó elkészítése után meg kell nyomni az ok gombot ami kicsit szívás. A többi méretű AF zónában nekem tetszett az AF-C, és bár nem autóversenyt vagy focimeccset fotóztam vele, nekem a sebesség teljesen elég volt sötétben is.
Mutatok néhány képet, hogy a forgatáson, sok füstgéppel, ellenfényben, nagyon alacsony kontraszt mellett is(sokszor szabad szemmel alig láttunk) mindig azonnal talált fókuszt a gép, és tök egyszerű volt vele fotózni. Fókuszfényt vagy ilyesmit természetesen nem lehetett használni a forgatáson. A képekről remélem valamennyire átjönnek a körülmények:

IBIS – Szenzorstabi

A beépített szenzor stabilizátor az egyik legjobb funkció, aki azt mondja hülyeség az vagy vak, vagy barlangban él, vagy elvakult Canonos, mert egyedül ők nem vezették még be…A Nikonnál nagyon jó hogy már a keresőben folyamatosan stabilizálja a képet, nem csak az exponáláskor. Ezáltal akár 100%-os nézetbe belenagyítva sem látunk brutális kézremegést, hanem tökéletesen stabil képet. Egy fotós barátomnak megmutattam a gépet, mondtam neki csak nézzen bele milyen az EVF, körbenézett vele, lőtt pár képet és az volt az első kérdése, hogy hú ebben van valami stabi nem? Vagy mitől ilyen stabil ez a kép? És mondtam hogy igen, már alapjáraton a keresés közben is működik a stabi. Ez nekem is nagyon tetszett és bár én nem vettem észre ennyire látványosan, de a kollégának azonnal feltűnt. Képkészítés közben pedig szintén jól használható, álló témáról én általában 1/125 alatt nem nagyon tudok stabil képet készíteni, kicsit remegős kezem van, és elsőre megnéztem valami éjszakai szituációban, hogy ilyen záridő mellett iso25600-at ajánlott a gép, azonban a stabival le tudtam vinni akár 1/5-ig vagy 1/10-ig biztonsággal a záridőt, ilyenkor pedig iso1600-on el tudtam lőni akár azt a képet, amit amúgy IBIS nélkül iso25600-on kellett volna. Nem mindegy! Saját tesztelésem alapján 1/2 volt a max amit ki tudtam tartani, ott már 3 képből 2 bemozdult de 1 még mindig éles lett. Szóval fél másodpercig nyitott zárral is tudtam éles képet készíteni a képstabi segítségével!

Objektívek

Az a helyzet, hogy ki kell mondjam, ha nem is most, de 2020-ra a Nikon MILC rendszernek lesz a legjobb objektívparkja. Na várjunk csak mi van? A Canonnál ott vannak a brutál f1.2-es L-es obik, a Sonynál a Zeiss-ek, már hogy lenne a Nikonnak a legjobb az obiparkja? Oké, akkor úgy mondom, hogy az én szempontomból a legjobb.
Kezdjük ott, hogy ez van nekem most: 20/1.4, 35/1.4, 50/1.4, 85/1.8
Canon MILC rendszerében az 1.2-es obik túl nagyok, túl nehezek, ráadásul csak 2 van belőlük, de nincs egy normális 35-ös, nincs egy normális 20mm-es obi, nincs egy normális 24mm-es obi, és bár 50-esből és 85-ösből tényleg van normális, sajnos egyik 840ezer ft, másik meg 1,2millió…Ennyiért irreálisnak tartom őket, és mint mondtam, túl nagyok, túl nehezek, ráadásul stabi sincs bennük, a vázakban szintén nincs, így stabilizálás nélkül a Canon elég ciki.
Sonynál nincs 20mm-es Full Frame obi, 24mm-esből csak az elképesztően drága 24/1.4 GM van, 35-ösből sincs egy kicsi könnyű jó rajzolatú 1.8-as verzió(update: közben a sony is bejelentett egy 35/1.8-at), csak a nagyobb méretű Zeiss 35/1.4, ami pedig állandó gyártási szórással, és decentralizációs hibákkal küzd. 50-esből szintén nincs teljesen kielégítő verzió, az 55/1.8 bár alapvetően nem rossz, de alkalmanként azért elég undorító módon csillan be, a Zeiss 50/1.4-ről szintén általánosságban jókat hallani, de nagyon drága objetkívről van szó, és azért szintén léteznek belőle decentralizált példányok, még ha ritkábban is mint a 35-ösből. Egyedül 85mm-ből tudtak felmutatni egy jó kombót az 1.8-as és az 1.4-es GM személyében.
Lássuk a Nikon miért lesz elképesztően jó 2020-ra:

Bizony jól látjátok. 2020-ra a Nikonnál lesz egy kis méretű, könnyű 20mm f1.8, 24mm f1.8, 35mm f1.8, 50mm f1.8 és 85mm f1.8 is. Ezek közül ráadásul a 20mm kivételével mindegyik elérhető lesz még idén. Ráadásul ha valakinek extra brutál igényei vannak 50-es terén, akkor lesz 2020-ban autofókuszos rendes 50mm f1.2 is. Na ez a sor így tökéletes, végig ugyanolyan objektívek, ugyanattól a gyártótól, nem kell kilengeni sigma vagy tamron felé, ugyanazt a minőséget és színeket kapod végig, és valószínűsítem hogy ezek közül egyik sem fog 400ezer ft fölé menni, de inkább a 300ezer ft-os kategóriába várnám őket. Az 50/1.8 most épp 139.900 ft, a 35/1.8 pedig 264.900 ft. Ezekkel az árakkal jelenleg FF MILC-ek között egyik gyártó sem tud versenyezni. A Canon 1db 85-ös obijából itt megveszed az egész sort kb. És meg kell mondjam, az obik brutális minőségűek. Nagyon gyorsan fókuszálnak, és a 45megapixeles felbontást nyitott rekesszel is széltől szélig elképesztően élesen kirajzolják. Simán felveszik a versenyt a Sigma artokkal, sőt szerintem a Nikon 35-ös jobb is mint a Sigma 35/1.4 Art. Sok Nikon tesztben olvastam ezt a széltől szélig rajzolást és nem értettem, hogy ez miért nagy szám, de ha megnézel egy 45 megapixeles képet ahol a bátran a kép szélére komponáltad a témádat mert a MILC-eddel megteheted, akkor rájössz, hogy mennyit is számít. Amikor a Sony A7RII-t próbáltam a Zeiss 35/1.4-el, akkor annak a minősége ennek közelébe sem ért, 42 megapixelen nagyon rossz volt a rajzolata és CA-ban úszott az egész kép. Azt hittem hogy oké, ez biztos mindenütt ilyen, a nagy felbontás jellemzője. De a Nikonnál ennek nyoma sincs. Hiába kicsit “kitobis” a design, megnyugtathatok mindenkit, hogy ezek nagyon messze vannak a kitobis minőségtől. Ha ezt a színvonalat a Nikon ilyen árakon lerakja a piacra, akkor ez tényleg egy erős objektív kínálat lesz szerintem.

Negatívumok

Nem múlhat el egy teszt néhány negatívum nélkül sem, azonban én magam is alig hiszem el, hogy ilyen kevés van belőlük. Az egyik negatívum a dupla kártyafoglalat hiánya. A másik, hogy jelenleg nincs lehetőség portrémarkolatot csatlakoztatni, a harmadik pedig az eye-af hiánya volt eredetileg, viszont ezt idő közben firmware frissítéssel már megoldották. Ezen kívül még max a követőfókuszban látok egy pici fejleszteni valót, de igazából ez már csak azoknak releváns akik sportot vagy hasonlót szeretnének fotózni vele. Számomra az AF így is tökéletes és pontos volt, DSLR után ég és föld nagyjából, a Nikon MILC javára.

Összegzés

Összességében régen csalódtam ennyire pozitívan egy gépben. Totál azt hittem hogy ez is csak egy lesz a sok közül, és eddig majdnem minden gépnél ami a kezemben járt, azt gondoltam, hogy oké, valakinek biztos jó ez, de nem nekem…Azonban a Nikon Z 7 annyira megtetszett, hogy tényleg szomorúan adtam vissza a Nikon Magyarországnak. Amíg nálam volt, sokkal szívesebben használtam mint a saját gépemet. Ez eddig velem sosem fordult elő. Nagyon durva, hogy még csak a MILC technológia hajnalán vagyunk, a Nikon első generációs FF MILC-éről beszélgetünk és már most elájulok a tudásától. A következő generáció ennél pedig csak jobb lehet, szóval a Nikon bizony marad a nagyok között, főleg ha rátekintünk arra az objektív roadmap-re. Nagyon komoly potenciál van a rendszerben, és látszik, hogy hosszú távra terveznek. A gyártók közötti konkurenciával pedig csak mi, felhasználók járunk jól 🙂

Az alábbi fotók mind a Nikon Z 7-el készültek, az elején modellfotókat láthattok, amiknél köszönetet kell mondanom Láng Péternek a világítás asszisztenciáért, a Tripontnak a Nanguang LED fénycsövek biztosításáért, és a The Roster Management-nek a modellért, és természetesen még egyszer a Nikon Magyarországnak a Z7-ért.
Néhány kép az FTZ adapterrel készült Nikon 85mm f1.4-el és Nikon 105mm f1.4-el, és azzal is teljesen jól fókuszált a gép.
A második adag kép pedig néhány további kép a klippforgatásról, ahol bts fotózáshoz használtam a Z7-et.

2 comments

  1. Hello
    ez mind szép és jó, de mozgó témát letud e követni, mennyire alkalmas sport fotózásra ahol a DLSR gépek is tudnak szenvedni, közeledő és távolodó téma esetén?

    1. Le tudja követni a mozgó témát, amennyire én próbálgattam. Nyilván sportfotózásra nem használtam, de azért amire kellett, nekem arra megfelelő volt.

Leave a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..