Fotózz hajón!

2013-02-11 ,
empty image
empty image

152 napja, azaz majdnem fél éve linkeltem twitterre egy hirdetést, amelyben egy óceánjáró hajóra kerestek fotósokat. Én akkor már pont eldöntöttem,  hogy elkezdem szeptemberben az egyetemet. Mivel a fotós szakmám már megvolt, ha nem az egyetem mellett döntöttem volna utána, akkor biztos komolyan fontolóra vettem volna a jelentkezést egy ilyen hajóra. Most ne menjünk bele abba, hogy miért mennék el külföldre dolgozni, meg az itthoni fotós helyzetre sem térnék ki, lényeg, hogy vonzónak tűnik az egész, és a hirdetések és leírások alapján “könnyű meló jó pénzért”, a legtöbb helyen fényképezőgépet is adnak, tehát nem a sajátodat kell koptatni, és nincs “felszerelés verseny”. Szóval minden úgy hangzik, hogy túl szép hogy igaz legyen. Először én is azt hittem, viszont többen írták, hogy ez bizony egy valós jelenség. Sőt, Bóta Éva reagált is a tweetemre, hogy ő jelentkezett és két hét múlva megy is:

Screen Shot 2013-02-10 at 9.21.34 PM

 

Indított is egy blogot az egészről. Sajnos képek alig vannak fent, azt erősen hiányolom(bár gondolom nem sok publikus kép van), de így is örülhetünk, mert úgy tűnik a posztokból, hogy az internet olyan neki, mint éhező gyereknek egy falat kenyér. Meg is értem, szóval örülhetünk, hogy legalább az írásokat megkapjuk. Jó kis tartalmas, hangulatos blogposztok, amik reális képet festenek erről az egészről. Kiderül, hogy nem olyan könnyű ám bekerülni, kemény vizsgák vannak, nagy követelmények, és ha be is kerül az ember, gyorsan kirúghatják, ha valami rosszat tesz. Magas szintű angol tudás hatalmas előny, és a türelem az emberekhez alapvető követelmény. Aki könnyen kiborul, annak nem való az ilyen munka, sok mindent el kell tűrni, és mindenhez mosolyogni. Kaja is olyan amilyen(nem a legjobb), lényeg, hogy sokmindenről le kell mondani, és könnyen kell tudni alkalmazkodni a gyors változásokhoz, legyen szó emberekről, klímáról, vagy épp ételről. Tehát az egész mégsem annyira “túl szép hogy igaz legyen” feeling. Mint az életben a legtöbb dologért, ezért is meg kell küzdeni, és a pénzért is meg kell dolgozni. Semmi sem hullik az ölünkbe. Én személy szerint nem tudom, hogy képes lennék-e ezt a munkát csinálni. Ilyen szinten sajnos nem ismerem önmagam, nem tudom hogy meddig bírnám és hogy a jelenlegi angoltudásom mire elég. Lehet, hogy sokáig kihúznám, de lehet, hogy kibasznának két perc alatt:)
Ami még meglepő, hogy egész “sok” magyar jön-megy, és néhány magyar is dolgozik egyszerre Évivel.

cruise_ship-wallpaper-2560x1600

A képet csak illusztrációként raktam be.

Nagyon tisztelem Évit ezért, hogy ő megtett egy olyan dolgot, amit én nem biztos hogy mertem volna. Mindent itthon hagyott, bátor volt, vakmerő, kitartóan csinálja, türelmes és mindemellett még blogol is róla. Nekem szinte semmi dolgom nincs, de így sem blogolok eleget. Ő meg kb 0-24-ben dolgozik, de ha internethez jut, szinte mindig kapunk blogposztot, amiért én egy hatalmas köszönetet mondok neki, mert tényleg nagyon jó volt olvasni a beszámolóit. Akit kicsit is érdekel a téma, szerintem szánja rá azt a kis időt, és olvassa el a posztokat az elejétől. Nagyon jó kis olvasmány!:)
Nem azt mondom, hogy ez egy hatalmas karrier(bár itt is feljebb lehet lépni a ranglétrákon, ahogy Évi is egyre feljebb ugrál), viszont akár 6 hónap után jelentős élet és munkatapasztalattal jöhet haza egy fiatal pályakezdő, magas szintű nyelvtudással, és nemzetközi kapcsolatokkal. Nem kötelező hosszú távon gondolkodni. Egy kis időt eltöltünk itt, aztán előbb utóbb úgyis le kell telepedni valahol. Ha egyszer hazaér és esetleg ráér, és még lesz akkor Tripodcast, akkor szívesen behívnám vendégnek egy beszélgetésre. Nagyon érdekesnek tartom ezt a fajta utazó életvitelt.
A bloghoz link még egyszer. Enjoy!:)

(elküldtem Évinek is a posztot, ha véletlen valamit rosszul írtam volna le, akkor remélhetőleg majd kijavít, amit írtam, azt a blogja alapján írtam)

2 comments

  1. türelem, türelem, türelem, és levakarhatatlan mosoly mindenhez, miközben legszívesebben lelöknéd a fedélzetről az összes gyökér vendéget/főnököt/munkatársat 🙂
    köszönöm az ajánlást, most már kötelességemnek érzem, hogy rendes lány módjára beszámoljak mindenről. Képekkel!
    🙂

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .