Canon EOS R teszt

2018-09-24 ,

Előre szólok, ez hosszú lesz! 😀

Rég írtam már egy hosszabb blogposztot, régen amikor tech cuccokat kellett kitárgyalni, erre ott volt a Tripodcast, azóta pedig inkább facebook csoportokban és privátban beszélgetek emberekkel a techről, és nem igazán blogolok róla. De most úgy voltam vele, hogy a Canon EOS R-re sokan kíváncsiak, ezért ez megér egy blogposztot. Egy londoni kamera boltban volt lehetőségem kipróbálni, teljesen enyém lehetett a gép 1 órán keresztül.

Miért fontos ez a gép?

A nyakunkon a milc forradalom, aki még nem kapta meg a memo-t, annak gyors összefoglalom, hogy a dslr halott, a milc-eké a jövő. A milc-ek gyakorlatilag tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek. Már egy ideje léteznek ezek, de senki sem vette őket komolyan, mert a két nagy “influencer” fotós márka, a Canon és Nikon inkább a dslr technológiára koncentrált. Plusz egész idáig csak a Sony és Leica gyártott Full Frame szenzoros milc-eket. A Leica az emberek 99%-a számára felejtős az ára miatt, a Sony hírnevét pedig még mindig kísérti a Minoltás, A bajonettes bohóckodás, ami valljuk be, mindig is gagyibb volt mint a Canon és Nikon. Szóval fotós körökben nem igazán vették komolyan a milc-eket. A videósok már keményen használják őket régóta, oda nem akkora feltétel a FF lapka, és bizony részben ezért kezdett el a Sony szárnyalni, nameg jött vele együtt a többi gyártó is, a Panasonic és a Fuji is, és a YouTube-nak hála, gombamód szaporodó videós társadalom már elég szépen elfelejtette, hogy annó a Canon 5DII hozta a forradalmat a videózásba. Az új generációt már nem érdekli a Canon-Nikon “hagyománya”, már nem azt nézik, hogy milyen márkájú gépek virítanak 4 évente az olimpián(elég hosszú idő), hanem azt nézik, hogy milyen gépekkel videóznak a kedvenc YouTube vloggerek. És itt azért a Canon egyre inkább hátrányba került már, a Nikon pedig ott sem volt sosem(videóban) 😀 A Canonos fotósok régóta vártak már egy jó opciót, amire lehetne cserélni az 5DIII-at. Az 5DIV nem volt egy nagy update, és sokan remélték, hogy ez lehet az a vadiúj gép, amivel a Canon kiköszörüli a csorbát.
És bizony most itt a várva várt messiás, a Canon bemutatta a Full Frame érzékelős milc gépét, és a Nikon is kihozta a Z6/Z7-et.
A Canon fájlformátum is változott, hosszú idő után immáron nem CR2, hanem CR3 már a raw formátum kiterjesztése. Ezt a formátumot nemrég az EOS M50-el vezette be a Canon, szóval úgy tűnik ez a Canon milcek raw formátuma innentől.

Összehasonlítási alap

Gyakorlatilag minden milc járt már a kezemben(kivéve Leica SL, Fuji X-H1, Nikon Z6/Z7), és én most ott tartok, hogy ha dslr-ről meglépném a váltást akkor vagy Sony, vagy Canon. A Sony jelenleg a legkiforrottabb milc rendszer, de jelenleg Canont használok, így örültem volna egy jó Canonnak is. Szóval ebben a tesztben ezt a háromszöget fogom a teszt alapjául venni, hogy mi van a tulajdonomban, és a két lehetőséget a cserére. Jelenleg én egy Canon 5DIII vázat használok, és egy 5DII-t backupnak. Mivel az 5DIII sosem hibásodott meg, így az 5DII sosem kerül elő a táskából, így csak az 5DIII-hoz fogom hasonlítani az eos R-t, de lehet néha az 5DIV-et is megemlítem.

Pozitívumok

Kezdjük a pozitívumokkal, mert nem sok van, gyorsan kipipálhatjuk őket 😀 Mint mondtam, összehasonlítási alap a Sony rendszer és az 5DIII lesz. Szóval van státuszkijelző felül. A dslr-eken is van, megszoktuk meg minden, a Sony gépeken ez nincs.
Az EVF nagyon nagyon jó, elsőre amikor belenéztem meglepődtem, tényleg iszonyatosan jó. Nem tudom a pontos számokat, elvileg specifikációk szerint valahol ugyanott van mint a Sony, de valójában sokkal jobb. Szerencsére egyből utána kipróbáltam egy Sony A7RIII-at is, hogy legyen összehasonlítási alapom, egymás után belenézni a kettőbe, hát itt eléggé elment a kedvem a Sony jelenlegi felhozatalától, főleg, hogy valószínűleg jön az új EVF a következő generációjukban. A sony renderelése nem túl jó az EVF-ben, valahogy pixeles a kép, érzed, hogy egy kijelzőt nézel, még az A7RIII-nál is, amiben elvileg elég jó EVF van. Az egész sokkal sötétebb, sárgásak a színek, valahogy nem az igazi. Na a Canonnál alap esetben ha belenézel, tényleg nem zavar egyáltalán hogy EVF-en nézel keresztül. Nagy, világos, éles, nincsenek artifact-ek mint a sonynál, tehát a kereső tényleg nagyon jó minőségű. A képfrissítés viszont mindkettő EVF esetében rossz, ha panning-elsz, tehát jobbra-balra mozgatod a gépet gyorsan, akkor azonnal elmosódik a kép és egy furcsa motion blur lesz benne amíg stabilan nem tartod a gépet újra. Ha jelenleg milc-ed van, próbáld ki, mozgasd a gépet vízszintes irányban gyors sebességgel, és látod hogy a mozgást egyáltalán nem tudja lekövetni az EVF, gondolom a framerate miatt. Szóval nagyon kelleni fog az az új 240fps-es sony EVF majd. Ez a rész a Sonynál és Canonnál is nagyon rossz, és ezért van az, hogy még mindig ezerszer jobban esett belenézni az optikai keresőbe. Nézzétek meg ezt a linkelt részt ebben a videóban, ez jól elmagyarázza. 4 perc 6 másodperctől. Még mindig itt tartunk, hogy az EVF egyszerűen nem tud olyan gyors lenni mint a mozgásunk. Ha mozgásban vagy, akkor EVF-be belenézve szédülsz, OVF-be belenézve egyáltalán nem, csak úgy érzed mintha egy lyukon keresztül néznél át.

A kijelző is sokkal jobb mint a Sony kijelzője. Sokkal világosabb, tisztább, szép éles, pont olyan szép mint egy normál Canon dslr gépé. A Sonyk ilyen szempontból kicsit bénácskák. Nem beszélve arról, hogy a Canon kijelzőjét teljesen ki tudjuk fordítani az objektív látószögével azonos irányba. A Sony gépek kijelzőjét csak le-fel tudjuk dönteni.

Nagy pozitívum, hogy nincs blackout mechanikus zárral sem! Nem tudom ezt hogyan csinálták meg, de egyáltalán nem érzékelhető semmiféle blackout. Egyáltalán nem sötétedik el a kereső, nem villan be semmilyen feketeség egyáltalán, hanem csak egy icipici századmásodperc momentum erejéig észrevétlenül egy picikét megakad az EVF amikor kattintasz, és ennyi. Mintha már azonnal a képet mutatná meg egy századmásodpercre amikor kattintasz, utána pedig zavartalanul nézel a keresőbe. Tényleg nagyon fura, én is alig hittem el amikor a különböző videók említették, de ez kétségtelenül nagyon nagyon pozitív, és ezerszer jobb mint a Sonykban lévő kicsit hosszabb blackout(mechanikus zár esetén). Csináltam is erről egy videót, ugyebár a kijelzőn az látszódik amit a keresőben is látnál. Hallhatjátok a mechanikus zár hangját a kattintásoknál, és látjátok, hogy nincs semmilyen blackout.

Na, hát őszintén szólva ennyi, nem sok pozitívumot tudtam összeszedni :S

Aki csak a pozitívumokért jött és meg szeretné venni a gépet, az ne olvasson tovább! Innentől jön a “fröcsögés” 😀

Visszanézve elég viccesek azok a Canon rajongók, akik azt mondták a gép megjelenése előtt(amikor még semmit nem tudtunk róla), hogy a Canon azért vár a milc megjelenésével, mert amikor ők csinálnak valamit, akkor az egyből átgondolt és tökéletes lesz és tuti hogy munkára alkalmas gépet hoznak ki majd. A Canon gépek nem tech kütyük, hanem eszközök, kőkemény munkaeszközök, és a Canonnak tuti van valami a tarsolyában amivel jól odacsap majd a Sonynak. Nagyon örülnénk ha így lenne, de sajnos a fenti állítások egyike sem vált valóra. Most akkor mi legyen? Várjuk még mindig az új Canon messiást? Hátha majd jön egy 1D-5D kategóriájú milc is? Meglátjuk…Az biztos, hogy egyelőre ezzel kell beérnünk, csak a valóságról tudunk beszélni, és az bizony szomorú.

Pozitívumként írtam a felső státuszkijelzőt, de tök felesleges, mert annyira hülyén van minden megoldva, hogy szinte mindig a kijelzőn kell keresgélni a dolgokat. Csak két tárcsa van, ami elég béna, a klasszik Canon hüvelykujjtárcsának mondjatok búcsút! A Sonynál tök jó hogy három tárcsa van a három alap értékre. Sokkal egyszerűbb.
Csomó mindenre hinnéd azt, hogy pozitívum, de igazából negatív. Például az új “control ring” az obin. Az lehetne a harmadik tárcsa. Mekkora ötlet, micsoda innováció! Az a baj vele, hogy a control ring egy elektronikus gyűrű ami iszonyat pontatlanul reagál, és össze vissza állítja az értékeket. Pont olyan kellemetlen vele állítani az értékeket, mint amilyen fókuszt állítani egy elektronikus fókuszgyűrűvel. Ha lassan ha gyorsan húzod, mindig kb ugyanolyan sebességgel szépen lefut a kijelzőn a kis animáció ahogy cserélődik mondjuk az iso érték. Én beállítottam iso értékre, és be volt állítva, hogy a control gyűrű klikkeljen. Az a helyzet, hogy a klikkelés egyáltalán nincs összhangban az állított értékekkel, van hogy húzol annyit a gyűrűn hogy klikkel 4-et, de az iso csak 2 lépést megy előre…Van hogy húzol 4-et előre, 5-öt vissza, és az iso nem változik, pedig ugye -1 értéknek kellene lennie. Egyszerűen nem tud lépést tartani vele a rendszer, és a klikkek is annyira távol vannak egymástól, hogy tök sokat kell húzni a gyűrűt két klikk között. 2-3 érték lépésért negyed kört kell forgatni a teljes obi körül…Gyakorlatban szinte használhatatlan. Ha nem hiszed el, hogy ez mennyire frusztráló, csak képzeld el, a jelenlegi tárcsákat a vázadon, és gondolj bele, hogy mondjuk amikor állítod a rekeszt, akkor egyik alkalommal 2-3 kattanás lenne az, hogy egy lépéssel arrébb menj, másik alkalommal pedig 1 lépés. Egyszer reagál, egyszer nem. Ha a mostani vázadon bármelyik tárcsa kihagyná az állítást klikkek között teljesen random módon, akkor vinnéd a szervizbe! Na ez gyárilag ilyen! 😀 Vicc! Papíron pozitívnak tűnik ez a gyűrű, gyakorlatban frusztráló az egész.

Joystick? Noooo…

Nézzük mi van még ami pozitívnak van beállítva de igazából rossz…
Itt a vadiúj “multi-function bar”! Huhúúú ez mennyire rossz úristen! Maga a Canonos hivatalos emberke mondta amikor ki akartam próbálni, hogy ő mindig kikapcsolva hagyja azt, mert pont ott van a hüvelykujjad és mindig elállít valamit véletlen. Ez igaz is, pont oda esik a hüvelykujjad és nagyon rossz. Kérdeztem hogy mi a francért nem raktak oda egy joystick-ot inkább? Azt mondta, hogy bár ez nem hivatalos, de ő annyi eltört meghibásodott joystick-ot látott már, hogy lehet, hogy a canon úgy gondolta, hogy inkább berak egy mozgó alkatrészt nem tartalmazó elemet, hogy ne hibásodjon meg. Hmm…Mert igen, bizony! Jól hallottad! Ez a gomb nem egy gomb. Ez nem tartalmaz mozgó elemet. Ez csak egy műanyag panel, amire rá van festve két nyíl. Az egész rész touch érzékeny, tehát ha véletlen hozzáérsz a hüvelykujjaddal, mert mittudomén, mondjuk rá szeretnél markolni rendesen a gépre, akkor egyből csinál valami hülyeséget. És nem, nem tudod megnyomni, nincs nyomáspontja, akármilyen erősen nyomod, nem változik semmi, tehát semmilyen visszajelzés nincs az ujjadnak, hogy mit csinálsz. Mindenképp a kijelzőt kell hozzá nézned, és mondanom sem kell, ez is teljesen pontatlan. Van egy olyan funkciója, hogy húzogatni lehet rajta az ujjad jobbra balra, ez a húzogatás sem elérhető alapból, hanem először hosszan kell nyomva tartanod az ujjad az egyik oldalán(amelyiket beprogramoztad), és csak utána tudod elkezdeni húzni az ujjad rajta. Ja és kb 1 másodpercnyi idő mire ez a húzás megkezdődik, szóval egy esemény fotózása alatt ez örökkévalóság.

Jönne akkor egy újabb pozitív dolog, érvelhetnél, hogy nade minek a joystick, ha van touch to focus, simán odaérinted a kijelzőn ahová fókuszálni szeretnél és kész! Vagy a kijelzőn ha húzod az ujjad, akkor mozog a fókuszpont! Ezek közül mindkettő használhatatlan, mondom miért…
A touch to focushoz le kell venni a szemedről a gépet, és megnyomni a kijelzőn a kívánt részt. Ugyebár ha joystick lenne akkor nem kellene a keresőből kivenni a szemed. A másik dolog, hogy 10 perc leforgása alatt 2-3X vettem észre hogy random valahogyan mindig a kereső bal szélére állítódott a fókuszpont, pedig középen hagytam…Mint rájöttem, ez azért volt, mert mindig megérintettem az orrommal a kijelzőt ahogy a keresőbe belenéztem, és egyből mindig a kereső full bal alsó sarkába vagy valahova a szélére beállította a fókuszontot…Nagyon frusztráló. Leveszed a szemedről a gépet, használod kijelzővel, középső fókuszpont be van állítva(classic canon…), felemeled a szemedhez, és hopp, a témád elszaladt, neked meg a kép bal alsó sarka éles. Bye-bye. és ez ugye tök kiszámíthatatlan hogy mikor érzékeli az orrod és mikor nem, tehát még készülni sem tudsz rá. Munkára ez kikapcs.
Nézzük a másik joystick helyetti alibi opciót. A kijelzőn ahogy húzod az ujjad, úgy megy a fókuszpont. Ja, ez tök jó lenne, ha nem lenne ez is iszonyatosan lassú és pontatlan. Például húzod az ujjad balról jobbra, szépen követi a fókuszpont, aztán hirtelen lefelé irányba húzod az ujjad, majd felfelé, a fókuszpont már csak felfelé mozog mert annyira lassan követi az ujjad, hogy nem is érzékelte a lefelé mozgást. Teljesen le van maradva az ujjtól a fókuszpont, legalább fél másodperccel, és össze vissza mozog. Egyáltalán nincs összhangban a fókuszpont mozgása az ujj mozgásával. Ennek úgy kellene működnie mint egy touchpad-nak egy macbookon, vagy egérnek a számítógépen. Ott egyáltalán nem érzed hogy nincs összhangban a kezed a kurzor mozgásával, és tök pontosan tudod mozgatni. Tényleg így tudom szemléltetni, hogy képzeld el, hogy az egered a számítógépen használat közben néha meg-megáll, vagy ahogy mozgatod, ő más irányba mozog, és mindig le van maradva a mozgása legalább fél másodperccel.
Szóval AF pont választáshoz marad egy nagyon béna módszer, mégpedig hogy menyomod a csillag alatti AF gomb választó gombot, és az egyik tárcsa horizontálisan mozgatja a pontot, a másik pedig vertikálisan. Ez azért béna módszer, mert ha mondjuk 3 lépéssel bal-felső irányba szeretnéd mozgatni a fókuszpontot, akkor joystickkal ez 3 gombnyomás lenne ugyebár 3-szor pöckölöd a joystickot bal-felülre keresztbe. Viszont az új megoldással 1 gombnyomás az AF pont választó gomb, plusz 3 lépés az egyik tárcsával, és még 3 lépés a másik tárcsával, összesen 7 lépés, 3 helyett. Feltéve ha nem téveszted el, hogy a tárcsa melyik iránya merre mozgatja a fókuszpontot, mert én mindig eltévesztettem, szóval így inkább 10-12 lépésből jött ki a dolog, egy sima joystick megpöckölés helyett.
Megjegyzem még, hogy például a Sony gépeknél nem kell ilyet csinálni mert maguktól követik ügyesen a témát. Plusz a Sony gépeken van joystick, és az 5DIII-on is van, meg egyébként az ÖSSZES profinak szánt Canon gépen van. Sőt, ezt még a Nikon Z6/Z7 sem rontotta el, még ők is képesek voltak odarakni egy joystickot…Vicc! 😀

Szenzorstabi? Haha, még mit nem! Pirítóst ne készítsen?

Valami ilyesmi járhatott a Canon fejében szerintem, de közben a piacon már mindenkinek van beépített szenzor stabilizátoros váza. Panasonicnak GH3 óta, Fuji X-H1-ben is van, az Sonynál második generáció óta van, tehát van 6 db FF vázuk IBIS-el, plusz az aps-c vázak! Még a Nikon is képes volt belerakni az IBIS-t a Z6/Z7-be! A Canon úgy gondolta, hogy ő nem igazán akar a piac összes többi részével versenyezni. Nem kell itt nézelődni Sony vagy Fuji után, hasonlítsd csak a Canonokhoz! Azokban sincs IBIS…Van még kérdés?
Most a teszt során is csomó bemosódott képem lett, amiket egy beépített szenzorstabi simán megfogott volna.

Dupla kártyafoglalat? Na phersze! Haha! Dupla bajonett nem kéne?

Az egy kártyafoglalat probléma megoldására azt mondta a Canonos segítő emberke, hogy a Camera Connect appal lehet wi-fi tetheringet csinálni a mobilunkra. Ez azt jelenti, hogy fotózás közben elviekben konstans küldi a jpg backupokat a gép a mobilunk tárhelyére.
Namost ez elméletben jól hangzik, de pár probléma:
1. Csak jpg-t küld, szóval igazából ez elég béna backup.
2. Az akksit szarrá merítené szerintem a fényképezőgépen és a mobilon is.
3. A wi-fi kapcsolat sosem stabil, fogadni mernék hogy egy egész napos fotózás felénél kikapcsolna a tethering, és a nap végén vennéd észre, hogy a képeid fele nincs meg.
4. Egy 128gb-os telefon 300ezer ft, egy 128gb-os SD kártya 25ezer ft, és abból könnyedén veszel több darabot…
5. Az 5DIII, 5DIV és az összes 3. generációs Sony, a Fujik legtöbbje, a Leica SL, mindenki bele tudta rakni azt a rohadt dupla foglalatot a gépbe. Egyedül a magasságos Canon és Nikon nem rakta bele…Röhej!
Bár itt megjegyzem hogy a Canon mindig is bajban volt a dupla kártyával, de a Nikon sem barátja a memória kártyáknak. A Canon 5DIII-ban és 5DIV-ben is nagyon béna megoldás hogy két különböző kártyát kell használnunk, CF-et és SD-t is tartani kell, plusz az 5DIII-nak még csak nem is UHS-es az SD kártyafoglalata. Az 1DmkII pedig CFast kártyával próbálkozik több kevesebb sikerrel, de úgy, hogy a másodlagos kártyája meg CF…A Nikon Z6/Z7-be XQD kártya megy, ami megint eléggé furcsa és ritka fajta kártya a teljes piacot tekintve. Egy nagy káosz az egész.
Itt lenne már az ideje hogy beépítsenek egy 512gb-os flash tárolót a vázakba ami szupergyors lenne, és backupnak maradhatna 1db kártyafoglalat. Ha az új iPhone-ba belefér az 512-es tároló, akkor ebbe is. És a drága előállítással ne gyertek, 2-3ezer dolláros kütyükről beszélünk…

Fogás

A markolat tűrhető, kényelmesebb mint a Sony, de messze nem olyan kényelmes mint egy 5D. Közepes méret. Kb olyan mint egy alsó kategóriás dslr. Nem értem miért nem raknak több részt a gyártók a kijelző felőli részre. Annyival kényelmesebb lehetne a markolat, a váz vékonyságának megtartása mellett. Csak a Hasselblad X1D-ről kellene példát venni, ott pontosan ezt csinálták, és markolat nélkül a legkényelmesebb fogású milc amit valaha próbáltam. Légyszi-légyszi canon-nikon-sony! Csináljatok jobb markolatot a következő gépre! Úgy hallottam a Fuji X-H1 is elég kényelmes már.

Lassúcska

Mint már többször említettem, lassú a gép eléggé. Beállítottam neki, hogy az expozíció elkattintása után 2mp-re megmutassa a képet, pont mint egy normál dslr. Kérdeztem a Canonos srácot, hogy be lehet-e állítani, hogy az EVF-ben csak a keresést lássam, viszont a kijelzőn felvillanjon az elkészült kép, mint a dslr-en. Nos, ez sajnos nem lehetséges. Szóval ha vakuzol, akkor sosem láthatod normálisan az elkészült képet. Mert ha beállítod, hogy mutassa meg a képet, akkor azt a keresőben is megmutatja, így lehet, hogy lemaradsz egy fontos pillanatról, meg ugyebár addig vak vagy, amíg a képet mutatja. Ha viszont azt állítod be, hogy ne mutassa meg a képet, akkor viszont meg kell nyomnod a kép visszajátszó gombot minden egyes alkalommal.
Ja és még egy dolog, ha beállítod, hogy mutassa meg a képet, akkor azt nagyon lassan mutatja meg. Normális esetben egy dslr-en, mire leveszed a szemedről a gépet, már ott a kép a kijelzőn. Ennél a gépnél viszont várni kell egy kicsit, és amikor leveszed a szemedről a gépet, akkor egy kis ideig még bevillan a kereső a kijelzőben, és csak utána mutatja meg a képet. Szóval ha vetnél csak egy gyors pillantást a képre, azt felejtsd el, először mindig megnézed a kijelzőn keresztül a padlót is, és csak utána látod meg az elkészült képet. Erről csináltam is egy videót.

Konklúzió a hosszú AF teszt előtt

Ez egy amatőr váz. A Canon összerakott egy szokásos, alsó közép kategóriás dslr-t, amiben van egy FF lapka és egy EVF. Ennyi az egész, semmi extra. Ugyanúgy fókuszál mint egy dslr(sajnos). A váz anyagminősége és érzése elég béna, meg sem közelíti az 1D-5D-7D minőséget. Egy 60D műanyag alsó-közép kategóriás váz jutott eszembe róla. A gombok nyomása és anyaga, összességében minden az alsó kategóriás canon gépekre emlékeztet. Egyáltalán nem olyan a gombok nyomáspontja és érzése mint például egy 5D-n. És persze az sem véletlen, hogy a kihajtható kijelzőt is a Canon csak az alsó-közép kategóriás gépeibe rakja. Az 1D-5D-7D széria egyik gépében sincs kihajtható kijelző. A joystick hiánya is ugyanígy Canonos szabály, 6D-ben sincs, és onnantól lefelé sehol nincs joystick. A felső kategóriában, 1D-5D-7D szériában mindig is volt joystick, és ha ezt abba a kategóriába szánták volna, akkor itt is lenne. A dupla kártyafoglalat hiánya is ezt erősíti. A modern funkciók hiányáról nem is beszélve, nincs IBIS, nincs szemkövetés, nincs full frame 4K videó. Fájdalmas pontok ezek. A konkurens Sony gépei már minden fenti funkciót tudnak.
A markolat pici mérete is eléggé erősíti ezt az amatőr érzést, bár majdnem minden milc-nél elég béna a markolat(kivéve Leica SL, Hassi X1D, Fuji X-H1, Fuji GFX). Szerencsére a portrémarkolat ezen segít a Sony és a Canon esetében is. A Nikonnál a portrémarkolaton állítólag nem lesz expógomb, sőt semmilyen kontrol… haha 😀 Az is elég vicc.

A vázon túllépve, pár szó az objektívekről

Azt kell mondjam, hogy e tekintetben is jelenleg a Sony rendszer a legkiforrottabb, nagyon sok saját natív objektívvel, és már jópár 3rd party gyártó objektívjeivel együtt. A Nikon és Canon új bajonettet vezetett be, tehát mindent újrakezdenek. Sajnos mindketten elég rosszul állnak, normális portréobit nem látunk egyelőre sehol. Bármi jó lett volna, de egyelőre szó sincs semmilyen nagy fényerejű 85-ös, vagy 100mm-es, vagy 105-ös, vagy 135-ös obiról. Fotózz 50-essel és kész! A Nikonnál látunk valamilyen roadmap-et amit vagy tudnak tartani vagy nem, de az igazán nagy fényerejű bejelentett obi ott manuál fókuszos(hahaha 😀 ), a többi obi pedig az eddigi review-k alapján egy kitobi építési minőségével bír, 200ezer ft körüli áron.
A Canon szerencsére kihozott egy 28-70 f2-t is(sajnos nem tudtam kipróbálni mert nem volt), ami viszont elég sok dolgot megold. Bár drága, de legalább létezik. Ha a milc obik átlagos áraiból indulunk ki, és belegondolunk hogy 3-4 nagy fényerejű, és nagyon jó minőségű fix objektívet is kivált, ráadásul nem kell cserélgetni az obikat, plusz 1db nagy objektív a táskában kevesebb helyet foglal szerintem mint 3-4db kicsi, így azért az a 28-70 eléggé jó opciónak tűnik. Bár tényleg a több mint 1millió ft-os ár eléggé riasztó, de lassan a 7 számjegyű árakat megszokjuk a Canontól, a true fanok pedig lenyelik! Nem vagy igazi Canonos ha nincs 1millás obid! A 24-105 részemről említésre sem méltó, kipróbáltam pár fotó erejéig, de egy ilyen f4-es obi egyáltalán nem izgat.
Az RF 50/1.2L semmi extra, szép és jó, nagyjából annyit tudok mondani, hogy végre sikerült a Canonnak gyártania egy olyan 50-est, ami nem úszik CA tengerben és éles nyitva is. Ezt a hatalmas feladatot a Sigma negyed áron megoldotta már az 50/1.4 Arttal, a Sony az 50/1.4 ZA-val, és a Leica is az 50/1.4 ASPH-val. Az f1.2-es fényerőtől sem kell elájulni, szinte semmi különbség a gyakorlatban az f1.2 és f1.4 között. Remek objektívek ezek, bár amennyibe kerülnek, el is várjuk 🙂

A következő fotók nyers, gépből kiesett JPG-k a boltban dolgozó Canonos srácról 🙂 Ez az első az új RF 50/1.2L-el nyitva.

Canon RF 50mm f1.2 L, f1.2-n, 100% JPG

Összehasonlításként egy hasonló fotó szintén az EOS R vázzal lőve, de a Sigma 50mm f1.4 Arttal. Én semmilyen különbséget nem látok, ami jó hír a Canonnak…Ideje volt már!

Sigma 50mm f1.4 Art, f1.4-en, 100% JPG

Pár kép a méret különbségekről. Nagy ez az új RF 50, de nem annyira vészes, ha hozzászoktál már a Sigmához például:

Autofókusz

Ezt hagytam a végére, mert erre hoztam egy csomó példa fotót. Az adapter nagyon jól működik, nem érzel különbséget a dslr és az EOS R között, teljesen ugyanúgy fókuszálnak az adapterezett objektívek ahogy dslr-en. Még a Sigma obik is tökéletesen működtek. Viszont ez, mint megszokhattuk, pont annyira pozitív, mint amennyire negatív is. Szóval az a helyzet, hogy pontosan ugyanúgy fókuszálnak az obik mint minden más Canonon, de ez sajnos a mai világban már kevés, amikor a Sony szemkövető fókuszt nyújt például, sőt már a Fuji is. Natív objektívvel is ugyanúgy fókuszál a váz, mint egy 5DIII vagy egy 5DIV, tehát elég béna. Nagyjából lassan valamennyire érzékeli a követendő témát, de nagyon sokat téveszt. Majd erre mutatok példát lentebb.
Az Eye-AF fényévekre van a sonyról. Néha érzékeli a szemet, de csak néha. Ez ugyebár nem követő fókusz mint a Sonynál, tehát csakis One Shot módban néha-néha érzékeli a szemet, és csakis így használható! Nagyon közel, rendesen “klasszik portré” közelségben kell lennie az embernek ahhoz, hogy a szemet valamennyire érzékelje a gép. Nincs külön Eye-AF gomb, nem lehet beprogramozni rá gombot, legalábbis a srác ezt mondta, és nem is találtuk. Szóval ez úgy működik, hogy ráirányítod az arcra és az arcfelismerő egyből felismeri az arcot, azonban az arcfelismerés nem nagy kunszt, a Nikon Z6/Z7 is tudja…Viszont az arcon belül néha-néha felismeri a szemet is, de tényleg csak néha, és amikor felismeri, akkor sem mindig pontos. Tehát ez egy teljesen automatikus dolog, nem tudod irányítani és vagy működik vagy nem. Konkrétan ha normálisan portréfotózásra használod a gépet, akkor egyszerűbb egy pici fókuszpontot odatenni a szemre és fókuszálni vele. Csak ugyebár ez visszarepít minket a dslr korszakba ahol egy kicsi pontot mozgatunk kézzel és mindenkinek mozdulatlannak kell maradnia és akkor talán lesz egy éles képed 1.2-n. Ez így eléggé béna. A Sony gépek tökéletesen lekövetik a szemet még akkor is ha az emberünk távol van. A bolt másik végében álló ember szemére ráfókuszált az A7RIII a sony-zeiss 55mm f1.8-al és 42 megapixelbe belezoomolva tökéletesen éles volt. A Canontól ilyesmit egyáltalán ne várj, szóval nem csak ennyivel butább, hogy csak One-Shot mode, hanem ráadásul relatíve nagy képmezőt ki kell töltenie az arcnak ahhoz hogy érzékelje. És a Sonyhoz képest ez azonnal eldobja a fókuszt ha az emberünk mozog vagy elfordul vagy ilyesmi. Oldalról nem érzékeli a szemet, amennyire én láttam. A fenti no blackoutos videóban láthatjátok hogyan működik ez amikor a srác arcára viszem a gépet. Ugyanabban a videóban láthatjátok, hogy a fókuszpontok amiket kirajzol, azok is nagyon nagy méretűek, nem olyan mint a Sonynál, hogy nagyon sok pici fókuszpont szaladgál összevissza. Ehelyett tényleg olyan érzés mint a Canon dslr-eken, hogy a relatíve nagy méretű fókuszpontok random kirajzolnak mintákat és ennyi. A szem fókusz négyzetét is láthatjátok, hogy eléggé nagy, tehát nem egy icipici pontot látsz a szemgolyón, mint a Sonynál, hanem csak úgy bekeretezi az egész szemet és akkor f1.2-n bízd rá, hogy mi van fókuszban…Ez valamikor működik, valamikor nem. Pont ez a baj, pont ebből lett elegünk dslr-en is 🙁

Mutatok néhány képet és példát innentől…
A következő sorozat a natív RF 50-essel készült, követő fókusz, minden kép között fókuszált(csak nem találta el). És ez relatíve jól megvilágított körülmények között egy nagyon lassú séta. Képzeljétek el mi lenne a géppel egy esküvői buliban sötétben, gyorsan körbe körbe táncoló emberekkel. Esélytelen.

Megpróbáltam tűrhetően croppolni, hogy azért a blog formátumában is fogyaszthatóak legyenek a képek, és látszódjon a lényeg. Minden kép kattintásra nagyobb lesz!
Így néz ki alapból a kép sorozat:

És akkor nézzük mennyit talált el…(ha rákattintotok a képekre, láthatjátok nagyban)

Az első kép természetesen éles lett

A fül lett éles, tehát amint elkezdett megmozdulni a téma előrefelé, a fókusz azonnal lemaradt, így az arc helyett immáron a fülön a fókusz

Itt már totál életlen

Életlen

A fül és szakáll újra éles, az arc nem

Az arc még mindig életlen

Itt újra felvette a fókuszt

Ez is éles

Fogjuk rá, hogy ez is éles, csak motion blur

Itt a szem már életlen

Itt is a hátulra eső fül és haj az éles, az arc nem

Szintén életlen arc

Életlen

Relatíve életlen

Az eredmény 14db képből, kőkemény 3db használható kép. Ugye, hogy ugye? Mondtam én, hogy pont mint egy 5DIII vagy 5DIV… Sajnos 🙁
Pont ezt csinálja az 5DIII is, simán fényes nappal gyalogol felém egy esküvős pár, és össze vissza fókuszál, vagy éppen megragadja a fókuszt a vőlegény öltönyén, valahol a nyaka körül a nyakkendő és fehér ing találkozásánál ahol nagy a kontraszt, de az arc sosem éles. Egy sima bevonulást fotózni is hatalmas kihívást jelent ezekkel a hülye vázakkal, pedig nulla sebességgel egy egyszerű gyaloglást kellene lekövetni. Szétfotózom a bufferem minden egyes alkalommal, hogy a végén legyen 2-3 használható képem egy egyszerű templomi bevonulásról. Nos, úgy tűnik ezt a problémát az EOS R sem orvosolja. Mint láthatjátok, hiába reklámozzák a -6EV-t az 50/1.2-vel, egy normálisan megvilágított boltban nem képes lekövetni egy egyszerű gyaloglást.
Oké, fogjuk rá, hogy ez egy One Shot fényképezőgép, mondjuk azt, hogy nem a mozgás fotózására lett kitalálva, nézzük mit tud álló helyzetben lévő modellel.
Teljesen álló helyzetben egymás utáni képek:

Az eredmény 4db képből 2 jó, 2 kuka…hmm, 50%, nem olyan rossz az. Dehogynem 🙁 Ha kattintotok, nagyobbak lesznek a képek!

Szemen a fókusz ahogy kell

Szemen a fókusz ahogy kell

Itt már a szakállon a fókusz

Itt is a szakállon a fókusz

Még egy négyes sorozat álló helyzetben:

1db használható kép a 4-ből. Az első képen még ott van a fókusz a szemen, de utána egyre inkább elmászik az orr felé. Nem a One shot mode miatt csúszik el, minden egyes alkalommal újrafókuszáltam!

Utolsó példa jön, ez pedig az adapterrel, és a Sigma 50mm f1.4 Arttal. Kivágtam a megfelelő részt a legfelső videóból, nézzétek meg, 5mp az egész. A lenti három darab képnél is, látható a videón, hogy minden egyes alkalommal megnyomom félig a fókuszáláshoz az expógombot. Újrafókuszálok minden kép előtt, de ami a legfontosabb, hogy felvillan zölden a fókuszpont, tehát elviekben az éles és helyes, pontos, tehát fókuszban kellene lennie.

A három képünk:

Belenagyítva már nem olyan jó a helyzet, a 3 fotóból egyik sem talált 🙁 Az első képen kicsit hátrébb csúszott a fókusz, a második-harmadikon pedig előre. Kattintsatok a képek nagyításához!

Bónuszként pedig készítettem még egy videó, hogy hogyan fókuszál az adapterezett 85mm f1.8-al:

A konklúziót mindenki vonja le magának, természetesen így is lesz sok ember, aki megveszi ezt a gépet, és persze meglátjuk mit hoz a jövő. Az obik jók, tehát a fejlődési potenciál ott van a rendszerben, de igazán örülnénk ha végre sikerülne a Canonnak összehoznia egy igazán jó vázat.

2 comments

  1. Köszi a tesztet, megerősítette az első benyomásaimat. Valahogy éreztem, hogy ez egy haladó amatőr váz borsos árcédulával. Erre szokták mondani: Sebaj, majd jövőre…

  2. A felsorolt hibák közül kettő valós:
    1. Nincs IBIS (nincs a Canonnak általuk megbízhatónak ítélt IBIS-e)
    2. 1 kártyahely (amatőr váz)
    Van egy amit kihagytál, pedig lényeges:
    3. Még mindig a Canon “jó” öreg szenzorát használják (konkrétan egy butított 5DmkIV szenzor), hiányzik a BSI.
    A többi hiba amit felsoroltál szoftveresen javítható és bizonyára meg is fogják tenni (pl. szemkövető AF-et ígérnek még idén).
    Első próbálkozás, csoda, hogy ennyi tellett.

Leave a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..